Tokajhegyalja " Incipit in Sátor, desinit in Sátor" ... tartja a mondás és valóban: Hegyalja az abaújszántói Sátorhegynél kezdődik és a sátoraljaújhelyi Sátorhegynél végződik. A borvidék azonban a tokaji hegykúppal valójában egy háromszög alakú területet foglal magába. Itt található az a 28 település, melyek hegyközségei jogosultak tokaji bor készítésére.  

A hegyaljai Erdőbényén került elő a miocén kori ősszőlő, a Vitis tokaiensis levelének lenyomata. Szimbolikus értékűnek tartjuk, hogy ezt a valaha nyilvánvalóan többfelé elterjedt növényt éppen a tokaji szőlővidékről ismerte meg a tudomány. Ugyanakkor ez a lelet igazolja azt is, hogy Tokajban a szőlő őshonos (endemikus) növény. A Hegyalja azonban nem csupán a fosszilis Vitis tokaiensisnek a lelőhelye, hanem egy másik, az előbbinél jóval későbbi ősszőlőnek, a ligeti szőlőnek, a Vitis sylvestrisnek ma is természetes élőhelye.

A tokaji aszú és aszúeszencia

A borvidék geológiai, földrajzi adottságai, valamint az egyedülálló mikroklíma az, ami összességében a kategóriájában semmivel össze nem téveszthető bort adja. Ugyanakkor az időjárás jelentősen befolyásolja azt, hogy az adott évben lesz-e aszú termés, illetve az évjárat milyen minőségű lesz.

A nyár végi, szeptember elejei esős időjárás indítja el a szőlő nemesrothadását. Amennyiben ezen időszak után hosszú, meleg, napsütéses ősz következik, ködös, hűvös októberi hajnalokkal, akkor ezen folyamatok hatására kifejlődik a szőlőszemekben a Botrytis cinerea nevű penészgomba és elkezdődik a fürtök aszúsodása.

Csak ennek a hosszú és szerencsés időszaknak a bekövetkezése esetén koncentrálódik az a csodálatos íz, illat és aroma a szőlőtermésben, melyből kiemelkedő minoségű tokaji bor készíthető. Ha túl hosszúra nyúlik az esős időszak és kevés a napsütéses órák száma, akkor az aszúsodás elmarad, a nemesrothadás helyett könnyen a szürkerothadás emészti el a fürtöket. Előfordul, hogy 3-4 év is eltelik, mire aszús évjáratról beszélhetünk.

A Himnuszban megénekelt csoda, a Tokaji Natúreszencia, másképpen Nektár tulajdonképpen nem bor, alkoholos ital, hiszen hosszú évtizedes érlelés után sem lesz alkoholtartalma magasabb 3-4 M-foknál. Mégis, koncentrált formában tartalmazza mindazt a világon egyedül csak Tokajra jellemző illat és ízvilágot, ami ezt a csodálatos borvidéket jellemzi. Készítése: a töppedt, aszúsodott szőlőszemeket nyitott, nem túl nagy kádban gyűjtik, melynek alján parányi csap található. A cukorral teli szőlőszemek a saját súlyúktól préselődnek ki, így külső nyomás nélkül nyerhető ki a mézszerű, rendkívül nagy cukortartalmú (50-60 tömegszázalékos) folyadék. Egy puttony kiválogatott aszúszemből (28-30 l) 1-1,5 l eszencia csordul ki. Ez az óriási cukortartalom miatt teljesen nem is tud kierjedni, hosszú évek alatt csak alacsony, 6-8 v/v% alkoholt tartalmazó különleges bor lesz belőle. A tokaji esszencia, igen magas cukorfokkal (a lepalackozott esszenciának legalább 250 g/l cukrot kell tartalmaznia, de nem ritka a 400-500 g/l sem) és cukormentes extrakttal.

A tokaji borvidék története

A tokaji borvidéken már az 1600-as években megjelentek az első mezővárosi vármegyei törvények, melyek a szőlőművelést, borkészítés, az adózást és a kereskedelmet szabályozták. A terület és a "tokaji bor" jelentőségét mutatja, hogy 1737-ben külön királyi rendelet határolta be a vele kapcsolatos tudnivalókat. Hasonló kiemelt törvényalkotás a maga korában csak a portói bor kapcsán született. Ez a sokszázéves szigorú minőség- és eredetvédelem az egyik titka a tokaji borok kiváló minőségének és világhírének.

Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezredes egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága a Tokaji történelmi borvidéket, mint kultúrtájat, felvette a Világörökségi Listára. A tokaj-hegyaljai borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 28 települést foglal magába.